Érkezés Hanoi-ba

Hongkong a kínai utazásunk vége, innen indultunk tovább Vietnam fővárosába, Hanoiba, ahova délután érkeztünk meg. Már a reptéren szembe tűnt a kultúra váltás: mindenki azonnal leszólított, hogy váltsunk nála pénzt, vegyünk nála SIM kártyát, menjünk vele taxival, alig lehetett lerázni az embereket. Mivel sokat maradunk Vietnamban, vettünk itt is SIM kártyát. Az itteni pénz nem a legerősebb, 1 forint kb 89-90 vietnami dong (1 font 29-30ezer dong), úgyhogy pillanatok alatt milliomosok lettünk.

Busszal mentünk tovább a szállásunk felé, ami majdnem a szállásnál rakott le, de a végén egy picit sétálni kellett. Pontosabban sétálni próbáltunk, de itt a közlekedés egy nagy káosz, robogók és autók mindenhol, a járdán is, így az út szélén kellett menni. A lámpa, már ahol volt, mintha csak dísz lenne, és mindenki dudál folyamatosan. Az úton való átkelés külön sport - szerencsére Susanne, az egyik londoni barátunk erre már felkészített minket, és tudtuk, hogy akármennyire is ijesztő, csak határozottan el kell indulni és nem szabad addig megállni, amég át nem értünk. A kis utcák ahol mentünk borzasztóan koszosak voltak, a helyiek ott mosták az edényeiket meg a zöldségeket is egy lavórban, amit aztán simán kiöntöttek.

Kisebb kultúrsokkban értünk a szállásra, ami szerencsére teljesen rendben volt. Este még elmentünk vacsorázni egy romantikus étterembe - megünnepeltük az egy hónapos házasságunkat.

Arriving to Hanoi

Hong Kong was the end of our Chinese section, from here we flew to Vietnam’s capital, Hanoi. Already at the airport we felt the culture difference: a bunch of people were trying to harass us to change money, buy a SIM card or take a cab, we could hardly get rid of them. We bought a SIM card here as well and then changed some money. The Vietnam dong isn’t the strongest, around 30 000 for 1 pound, so we quickly became millionaires.

We took the bus to the city center, which dropped us of close to our hotel, but had to walk the last 10 minutes. It was quite a chaotic walk with mopeds, cars zigzagging all over the place. The traffic lights seem to be decoration as no one was obeying the red lights. Thankfully our friend Susanne prepared us for the proper way to cross the road in Vietnam, which is to put your hand out, look away and walk in a straight line without stopping to the other side. The mopeds then will naturally evade you. The streets were much dirtier than in China, the locals just generally threw their trash and dirty water on to the side walk.

After our first culture shock, we checked in to our hotel and then had a romantic dinner to celebrate our one month wedding anniversary.

Dinner in Hanoi